A második világháború utáni nyugat-német írónemzedék kiemelkedő alakja, Heinrich Böll, ezzel a regényével az élő világirodalom első vonalába zárkózott fel. Egyetlen nap tényleges eseménykeretébe sűrítve három német nemzedék életét jeleníti meg. Látomásszerű, hatalmas freskóban hozza fogható közelségbe a századforduló vilmosi Németországát, a náci rendőrállam rettegéssel teli, fojtogató, embertelen légkörét és a "gazdasági csoda" hamis illúziójában élő mai Nyugat-Németországot, amelynek demokratikus homlokzata mögött változatlan elevenséggel működnek azok az erők, amelyek két ízben sodorták már katasztrófába az emberiséget.
Böll a lélekrajz mesterének bizonyul ebben a regényében. Könyve valóságos tárháza a legkülönfélébb jellemeknek, amelyeket sokszor alig néhány ecsetvonással rajzol fel, mégis olyan határozottsággal, hogy személyes ismerőseinkké váltak, mire letesszük a könyvet. Régen elhunyt és ma élő emberek alakja egyforma plaszticitással vésődik tudatunkba, el sem hisszük róluk, hogy csak írói képzelet szülöttei, annyira valóságosak.
Mindezt nagy mértékben segíti elő az író sajátos, rendkívül kifejező és gyakran költői szárnyalású stílusa. Böll sohasem téved a retorika mezejére, de számtalan mondata, mintha tüzes vassal írták volna be, úgy ég a szívünkben.
