A középkorban játszódó történet kolostorával, pestisjárványával, gótikus faszobraival, zúgó érintetlen erdeivel, szolgálóleányaival és nyüzsgő kereskedővárosával a legendák hangnemében beszéli el az apátúrrá váló Narziss és a nyughatatlan csavargóból művésszé érő Goldmund életét és barátságát. Narziss a szemlélődő, elvont gondolkodás, a szellem és az akarat megtestesítője, Goldmund az életet ösztönei és érzelmei szavára élőé s egyben a teremtő művészé. Hesse mindkét magatartást igaznak és nélkülözhetetlennek ismer el, de eszményi művészetet, gondolkodást valójában csak a kettő szintéziséből tud elképzelni, s regényének végkicsengése ezt a meggyőződést sugallja.
