Az emlékek itt vannak körülöttünk! Csak észre kell venni őket, és le kell hajolni értük. Egy-egy kőtöredék, fémdarab, poros irat, vagy egyszerűen csak az emlékezet-őrizte helynév perdöntő bizonyíték lehet. Ezt a tanulságot sugallja Hidvégi Lajos jelen munkája is, aki minden kis adatért elment; néha kilométereket gyalogolt, máskor heteket töltött a homályos irattárakban. „Cegléd története" most megjelent vaskos kötete után is újat mond és mást mond ez a mű. Eligazít országrésznyi nagy, százezer holdas határban és a határ egész történetében. Mintha egy köteg középkori oklevél bukkant volna elő az ismeretlenségből, annyi újat mond ez a könyv. Tanulságot is hordoz ez írás: - nincs megírt történelem! Minden nap hoz valami újat ismereteinkben. Figyelmeztet is: meg kell becsülni a hétköznapok emlékeit! Nem lehetünk közömbösek a legkisebb tárgy iránt sem, mert nem tudjuk, hogy nem éppen egy perdöntő bizonyítékot semmisítünk meg. A „céhbeli" történész és régész bizonyára felvont szemöldökkel olvassa e kötetet. Mit is hordott össze egy tanárember, a hangyák csendes, de kitartó, idő múlását nem számláló szorgalmával. Új fogalmakat állít fel és magyaráz. Az adatok aztán lassan meggyőzik a kétkedőt, a szakmabelit is, és kimondják az elismerő megállapítást: lehet, hogy igaza van ennek az amatőr régésznek. Kézikönyve és lexikona ez a kötet a város történetének. Nem fantázia, de a mondák világával átszőtt (milliméterekkel nem ellenőrzött) történelemmozaik. Hidvégi nem tett egyebet, csupán mint szorgalmatos ember kérdéseket tett fel magának és azokra fél évszázadig kereste a választ, kutatta a bizonyítékokat. Szerencséjére rátalált egy szakavatott terepmunkásra, Torma Istvánra, aki - félretéve a szerző elméletével kapcsolatos fenntartásait - szerényen, háttérbe húzódva kazlazta, rakta rendbe a gazdag termést. így született meg a várostörténet jelen hasznos vállalkozása, a városhatár régmúlt történelmét is idéző ceglédi kézikönyv. Erre a jól egybeszerkesztett adattárra - bizonnyal hisszük - több nemzedék hivatkozik majd és jónéhány kutató mindennapi segédeszköze lesz.
