1989. június 16-án, a Hősök terén felravatalozott jelképes koporsó ezrekre emlékeztetett. 1956 közkatonáira, mindazokra akik fegyverrel kezükben estek el a magyar szabadságharc védelmében, mindazokra, akik a terror áldozatai lettek.
Ebben a könyvben azok tanúvallomásait gyűjtöttük össze, akikre könyörtelenül lesújtott a tomboló hatalom, akiknek egy része szinte a véletlennek köszönheti, hogy ma - oly hosszú hallgatás után - megszólalhat. Ezeknek a pereknek a dühön kívül még egy igen fontos sajátosságuk volt: olyanokat ítéltek el mondvacsinált ürügyekkel, vagy egész egyszerűen tévedésből - mert erre is volt példa - akikre hivatkozva remélte magát legitimálni a rendszer. Munkásokat, tanuló fiatalokat, kisembereket - közöttük olyanokat is, akik korábban szocialistának, vagy éppen kommunistának vallották magukat.
Történészek, politikusok vitáinak főszereplői ezekben a hónapokban a nagy nevű vezetők voltak. A mi főszereplőink azok, akik a történelmet csinálták. Petőfit idézzük: "Tiszteljétek a közkatonákat, nagyobbak ők, mint a hadvezérek!"
