Hunyady József regénye annak a hősies helytállásnak állít emléket, amellyel 1532-ben – 450 évvel ezelőtt – Jurisich Miklós és a vár védői megakadályozták, hogy a török elfoglalja Kőszeget. Nyitva állt az út Szulejmán előtt Bécsig, de a parányi erődítmény és maroknyi őrsége minden külső segítség nélkül csaknem egy hónapon át fel tudta tartóztatni a hatalmas létszámú és káprázatos felszerelésű török sereget. Hogyan volt ez lehetsége? Csakis úgy – feleli Hunyady József regénye –, hogy az emberi leleményesség és a vezetők személyes példamutatása megsokszorozta a vár védőinek valóságos erejét.
A regényben szinte meseként jelenik meg a történelem, mert valóban csodával határos, mesébe illő história az, ahogyan Kőszeg védői a hihetetlent véghez vitték. Előítéletek, önzés, árulás, gyávaság próbálta megbontani a védők sorait, s eközben mégis a Habsburg zsoldban álló katonák, gőgös kőszegi, német ajkú polgárok és szerény, földönfutó magyar parasztok közös akarata, eggyé forrása tudott úrrá lenni a fenyegető túlerőn. Hunyady József nem fél a romantikus fordulatoktól, a nagy érzelmektől. A cselekményes történet minden mozzanatát hazafias pátosz fűti át. Gyengéd szeretettel festi egy szerelmespár egymásra találásának és tragikus végű elszakadásának történetét, mely szorosan egybefonódik a történelmi eseményekkel.
Héroszok és aljas gonosztevők, agyafúrt kópék és felmagasztosult női alakok, ördögien kitervelt ármány és önemésztő szenvedély kavarog a regény lapjain, melyet különösen az ifjabb és idősebb olvasók figyelmébe ajánlunk.
