Hunyady Sándor Bródy Sándor író és Hunyady Margit színésznő szerelméből született: már származása szinte arra predesztinálta tehát, hogy színpadi szerző legyen. Mégis: harminchét éves koráig meg sem próbálkozott drámaírással, s talán ez a késedelem is az oka, hogy még ma is inkább érzékeny megfigyelésekkel, fanyar humorral teli novelláiról (A vöröslámpás ház, Razzia az "Arany Sas"-ban), regényeiről (Családi album) és szépirodalmi rangú publicisztikájáról ismert. Kortársai nemcsak íróként, emberként is rajongtak érte: bölcs derűje, mély emberismerete minden ellenséges indulatot megtört.
1929-ben azonban színházi szerzővé avanzsált, s első sikere után, immár a Vígszínház háziszerzőjeként, élete végéig összesen tizenhárom darabját mutatták be - valamennyit a sztárírónak kijáró hírverés közepette. Előfordult, hogy több mint harmincszor hívták függöny elé, és hogy húsz év óta először miatta nyitották ki a vasfüggöny ajtaját. Drámái többségéből film is készült, a legkitűnőbb színészekkel: Kabos Gyulával (Lovagias ügy), Tolnay Klárival (Havasi napsütés), Darvas Ivánnal (Bakaruhában); sőt: darabjai a harmincas években külföldön is sikereket értek el. Ezért is meglepő, hogy drámái mindeddig a Színházi Élet korabeli számaiban vagy olvasópéldányokban lappangtak. Hunyady színdarabjainak különös varázsát a kesernyés, merész íz, az eredeti írói hang és a szórakoztató színház tökéletes egymásra találása adja.
A kötetben szereplő drámák közül eddig csupán a Bakaruhában és a Feketeszárú cseresznye látott könyv alakban is napvilágot, most további négy Hunyady-dráma kerül a szélesebb olvasóközönség elé. Olvasásuk előtt álljanak még itt Kosztolányi Dezső ajánló szavai: „Ennek az írónak friss szeme van és érzékeny füle. Ezzel meghallja a párbeszédek titkos muzsikáját. Szeret és tud megfigyelni, jól érzi magát, amikor ír, ennélfogva mi is jól érezzük magunkat."
