Ignácz Rózsa (1909-1979) egyik legjelentősebb erdélyi témájú regényét tartja kezében az olvasó.
A történet egy tehetséges fiatal magyar színésznő, Türje-Szász Klári és egy nős ember, Deák Ádám feltaláló ezermester szerelme köré szövődik. Deákot rábeszélik, hogy hamisítson román pénzt, réz húszlejeseket. A cél Erdély függetlenítése lenne mind Magyarországtól, mind pedig Romániától. Amikor lebuknak, a joginál sokkal nagyobb vereséget szenved Deák Ádám, mivel ártatlannak minősítik a felbujtó román gazdával, Moganuval szemben, akit mint eleve "tehetségesebb" felet tartanak csak képesnek a pénzhamisítás tervére. A bíróságon elhangzó "felmentő beszéd" az uralkodó román nemzetiség leglesújtóbb véleménye a magyarságról.
A míves stílusban megírt, fordulatos cselekményű regény annak a nemzedéknek az életérzését eleveníti föl, amelynek hétköznapjait végzetesen szétzilálta az első világháborút követő világpolitika, s amely ma is a "túlélés" ezernyi leleményével keresi a megmaradás, az önmagára találás rejtett ösvényeit.