“Soha nem közelítettem meg szellemi nagyságot anélkül, hogy el ne lettem volna fogulva” (Teleki Sándor: Emlékezzünk régiekről. Találkozásom George Sanddal).
Isa Schneider „ Elfelejtett gyümölcsök” című könyve többféle szempontból is megközelíthető: emlékirat, történelmi regény, vallástörténet, ismeretterjesztő irodalom, útikönyv, korunk hiteles krónikája. Elbűvölő tájleírások váltakoznak döbbenetes drámai részekkel, egy fájdalmasan szép barátság története fanyar iróniával. Mindez leplezetlen őszinteséggel és nyíltsággal: “Nem kell elfeledni az ilyen dolgokat, és beszélni- beszélni kell róluk valahányszor kinyitjuk a szánkat.” “Ha elhessegetem, nem írom le, nem lesz hiteles a kór – rajz, amit írok… ” Ez a könyv ablak arra a világra, amiben éltünk és amit túléltünk. Ugyanakkor rácsodálkozhatunk arra is, hogy mindennek ellenére mennyire szép is lehet(ne) ez a világ, ha észrevesszük, hogy “hiszen vannak ilyen pillanatok az életben, hogy valami elmondhatatlan csoda része leszel”… Jeruzsálem leírásánál a Mennyei királyság (Kingdom of Heaven) című film jut eszembe: ” What is Jerusalem worth? Nothing. Everything!” Ez a könyv sodró, lendületes, szikrázóan szellemes,egyedi, csak Isa Schneiderre jellemző stílusban megírt zseniális alkotás. Elolvasva nemcsak rengeteg új ismerettel leszünk gazdagabbak, hanem azzal a meggyőződéssel is, hogy ” az út felfele visz. Talán a Mindenségbe..” Ez a tizennegyedik könyv, amit Isa Schneidertől olvastam. Minden könyve más és minden sora magával ragad. Igazi esztétikai élvezet. Ha azt mondom, hogy Isa Schneider számomra az utóbbi évek legnagyobb könyvélményét jelenti, keveset mondtam. Tulajdonképpen életem egyik legnagyobb kalandja az, hogy rátaláltam. Köszönöm.
