Az ostrom utolsó napjai. A tizenhét éves Bibi körül romokban hever a város. míg mások élelmet keresve bóklásznak, a lány egy feltört zsidó lakásból szatyorra való piperecikkel tér haza. Csak egy dolog izgatja: a lopásért kapott anyai pofonok ne hagyjanak nyomot frissen kisminkelt arcán. “…bezárkózott a szobájába és megnézte magát a tükörben. Szép vagyon – gondolta és egy fekete ceruzával kontúrt húzott a szeme köré.” A hetvenegy éves Bibi magányosan, házában zárkózva él. Mélyen megvetett férje meghalt, lánya – aki iránt soha, semmit nem érzett – külföldön él, fia pedig – örökké rettegésben tartva anyját – csak a halálára és az örökségre vár. “Még Isa Schneider hősnője körül folyamatosan cserélődnek a huszadik század második felének kulisszái, ő, aki saját életét – a szinte mitológiai mélységek felé – maga irányítja, változatlanul marad, ami volt: végletekig önző, gyönyörű, öntörvényű asszon. Valóban maradt, aki volt? A népszerű írónő regénye – mint a korábbiaké is – egy újabb Föld utcai lány története.
