A kötet tizenkét tudományos dolgozatában Asimov szubjektív, csapongó, sok helyen vitatható, de hoc ötleteket egész eleméletként tálaló, leplezetlenül nagyképű eszmefuttatással sikeresen tölti be azt a szakadékot amely a tudományos gondolkodást elválasztja a mindennapi gondolkodástól.. Az anyag, amivel kitölti nem mindenütt maradandó ugyan, de mivel nem is igyekszik annak látszani, betölti funkcióját: vitára, bosszankodásra, vagy éppen cáfolatra sarkall – azaz gondolkodásra. Közvetkeztetéseivel – különösen a társadalomra vonatkozókkal – sokszor nem lehet egyetérteni, de mint szellemi provokátor elsőrangú.
