Rudolf Steiner személye és az általa életbe hívott antropozófia világszerte ismert, az antropozófiai mozgalom minden kontinensen működésnek indult és idő közben egyre nagyobb elismerésre talált. Ezáltal megnőtt az érdeklődés az antropozófiai mozgalom története, valamint az antropozófia úttörő személyiségeinek élete iránt. Közéjük tartozik Ita Wegman.
1876-ban született Jáván (Indonézia), először 1890—1894 között járt Európában, 1900-ban végleg ideköltözött. Először elvégzett Hollandiában egy tornatanári képzést, ezt követően svédmasszázst tanult Berlinben. 1906 és 1911 között Zürichben és Münchenben orvosi tanulmányokat folytatott. Később nyitott egy saját rendelőt Zürichben, 1921-ben pedig egy klinikát Arlesheimban (Svájc), amely az Ita Wegman Klinika nevet viseli és még ma is létezik. 1923 végétől 1925-ig tagja volt az Antropozófiai Társaság vezetőségének és vezette a Szabad Szellemtudományi Főiskola Orvosi Szekcióját. Az új orvosi mozgalom és az antropozófiai alapokon nyugvó gyógypedagógia elterjedéséért dolgozott haláláig, 1943. március 4-ig.
Az Antropozófiai Társaság nem egy csoportjában már korán — még Steiner életében — kialakult egy ellenzék vele szemben. Tevékenysége az Antropozófiai Társaság nagy részénél elutasításra talált, ami 1935-ben a társaságból való kizárásához vezetett. Életében döntő jelentősége volt a Rudolf Steinerrel történt találkozásnak, akit már 1902-ben megismert, de az együttműködés csak 1923-ban vált szorosabbá köztük. Akkor azonban rendkívül intenzíven dolgoztak együtt, úgyhogy Steiner társszerzőként vonhatta be Ita Wegmant a Grundlegendes für eine Erweiterung der Heilkunst nach geisteswissenschaftlichen Erkenntnissen (A gyógyművészet kibővítésének alapjai szellemtudományi ismeretek alapján) című könyv megírásába.
