Részlet a könyvből:
Az ezernyolcszáztizenkettedik esztendő júliusa már a vége felé járt. Derűs délutáni napsugár meleg fénye tűzött át a tölgyek között, melyek itt, az erdőnek ebben a részében csak akkorára nőttek, mint a körtefák. Karcsú törzseik, mintha kertész ültette volna, csaknem egyenlő távolságra állottak egymástól, és lábaiknál az üdezöld pázsit is vetett gyepszőnyeghez hasonlított. Nem messze a tölgyestől ezüstös szalag csillogott: a Michigan állam őserdeinek nagy részén keresztülfolyó Kalamazoo egyik ága. Ma vasutakkal összekötött városok, falvak, ültetvények terülnek el e folyó partjai mellett, akkoriban azonban csak itt-ott lehetett valami fehérbőrű szerencsepróbáló kunyhóját vagy egy-egy indián wigwamját látni. A szép nagy félsziget, melyet a Michigan-, Huron- és Eri-tó óriási medencéje zár körül, vadon volt ebben az időben a szó legigazibb értelmében...
