Régi adósságából törleszt a magyar tudományosság, a nyelv- és irodalomkutatás, valamint a könyvkiadás a Jókai-szótár közrebocsátásával. Elkészítésének gondolatát már 1917-ben, 13 évvel Jókai halála után felvetette Somogyi Géza "Ami nincs, de kellene" című cikkében a Magyar Nyelvőr hasábjain. Ebben a szerző egy Arany- és egy Jókai-szótár létrehozását sürgeti: "új Arany-kiadásunk méltó betetőzése s hozzá igen hasznos segédkönyv lenne egy Arany-szótár, mely a nagy költő egész szókincsét felöleli." Ekkor még nem a mai értelemben vett teljességről, minden szóegyed minden előfordulásának leltározásáról van szó sem az Arany-, sem a Jókai-szótár esetében, hanem csak a teljes szókincs vizsgálatáról, hiszen amikor a Jókai-szótár tervét felvázolja, azt írja, hogy a Jókai-szótárba belekerülnének a nagy írónak azok a szavai, melyeket az általánostól (ma így mondanánk: a köznyelvi változattól) eltérő hangalakkal használ: kutyorodik, pundurka, vickándozik stb., melyeket hiába keresünk a köznyelvben "legfeljebb egy-egy társadalmi osztály, egy-egy foglalkozás v. mesterség körében ismeretesek": apacsúr(os), börzsölködik, csája, cserfel, csivasz, csöröge, csörgőfánk, deget, difinyós, durnyi(zik), duzmadt, gölödény, gányó, kacsi, kankalikos, kasornya, kaszmatol, kunkora. Tatalmazná a szótár Jókai tájszavait, amelyeket "jobbadán szülőhelyének és vidékének népnyelvéből, aztán általában a dunántúli nyelvkincsből merített": bukfejes, düdörgés, gyürkés, cseszkó, csombák, kikecmeleg, kisefa, lóstat, langos, rostokol, téb-láb, viheder stb. Belekerülnének a szótárba Jókai tudatos szóalkotásai, szóképzései, szóösszetételei: acélgörgény, dombos, feltréfál stb. Szótározandónak tartja Somogy Jókai hangutánzó szavait: hőröget, nyervákolás, nyifogás stb. Függelékbe tenné Jókai idegen - elsősorban latin-szavait.
