Aligha túlzás azt állítani, hogy Jézus neve és személye – legalábbis bolygónk igen nagy részén – szinte mindenki számára jelentőséggel bír, tekintet nélkül arra, vajon vallásosak vagyunk-e vagy sem, hívők-e vagy ateisták. Függetlenül attól, mennyire tudatos ez bennünk, ünnepeink, szokásaink, sőt nyelvi fordulataink is folyvást megidézik őt, nem beszélve az európai kultúra, művészet és tudomány lenyűgöző alkotásairól. Ma már a kutatók egyetértenek abban, hogyJézus valóságos létezését számtalan történeti bizonyíték hitelesíti, és szinte napról napra egyre több adalékkal szolgálnak életének körülményei és eseményei felől. Jacques Duquesne olvasmányos s bízvást mondhatjuk: izgalmas könyvében ezekre a feltárt tényekre támaszkodva beszéli el Jézus, az Emberfia történetét. Könyvének lapjain életre kelnek a korabeli Jeruzsálem hétköznapjai csakúgy, mint vallási és politikai helyzete, különféle csoportjainak érdekei. Közel kerülnek hozzánk a Mester környezetének ismert és ismeretlen tagjai, szinte látjuk őket, halljuk szavaikat. Jézus pedig, az események fénylő középpontja, eleven, hús-vér emberi mivoltában áll előttünk, és magával ragad bennünket, miközben folyvást érzékeljük minden korban hiteles, megújulásra kész, bár számtalanszor süket fülekre talált-találó üzenetét: a fény, a szeretet szavát, amelynek mind ez idáig nem sikerült valóra válnia bennünk. A Meghívás azonban nem veszít érvényéből, és most, az új ezred fordulójának küszöbén alighanem nagyobb szükségünk van rá, mint valaha volt.
