Magyarországon is nagy teret kapott a sajtóban, hogy az egyetemes művészet két kiemelkedő alkotását, a Sixtus-kápolna mennyezetfreskóját és az oltárfalon látható Utolsó ítéletet a restaurátorok hosszú évekig tartó munkával helyreállították, és most Michelangelo e két remekműve az elmúlt évszázadok kormától és egyéb szennyeződésétől megtisztítva, eredeti szépségében gyönyörködteti a látogatókat. A lelkes hangú kommentátorok még azt is hozzáteszik, hogy egy új Michelangelo született: a kolorista. A restaurálás nyomán kiderült ugyanis, hogy a mindeddig elsősorban szobrászként számon tartott művész legalább olyan virtuózan bánik a színészekkel, mint a formákkal, vagyis vérbeli festő volt. Ez a könyv - James Beck amerikai művészettörténész és Michael Daley angol festő munkája - legalábbis kérdőjelet tesz az évszázad restaurálásaként beharangozott vállalkozás mögé. Szerintük felelőtlenség történt, mert tisztítás gyanánt valójában tönkretették Michelangelo műveit. S mint nyomatékkal hangsúlyozzák, a Sixtus-kápolna esete nem egyedülálló: hasonlóan drasztikus beavatkozások történtek Firenzében, a Brancacci-kápolnában, Luccában Jacopo della Quercia Ilaria-síremlékével, a londoni National Gallery több festményével. Mindezért olyan vegyszerek használata a felelős, amelyek alapos kipróbálására még nem volt mód, s még inkább az a mentalitás, amelyben a szenzáció - egy "új" Michelangelo, egy "új" Masoccio, egy "új" Quercia felfedezése - előbbre való szempont, mint az óvatosság, amely pedig ebben a szakmában - a restaurálásban - alapvető követelmény. A két szerző vészjelzéseket ad, felelősségtudatunkra apellál, nehogy további jóvátehetetlen károk következzenek.
