A lelke feltámadt a gyermekkor sírjából, és lehányta magáról síri öltözékét. Igen! Igen! Igen! Ő is, mint az a nagy mester, akinek nevét viseli, lelkének szabadságából és erejéből merítve fog büszkén alkotni, valami élőt, valami újat, lebegőt és szépet, megfoghatatlant és elpusztíthatatlant.