A Tao Te King-et joggal nevezhetnénk a kínai Bibliának.
A szerző ugyanazokkal a jegyekkel bír, mint az emberiség minden nagy tanítója.
Azóta, hogy a Lao-ce néven ismert egykori kínai bölcs klasszikus művét, a Tao Te King-et 1823-ban, Abel Rémusat első, töredékes francia fordítása révén megismerte a világ, további fordítások, magyarázatok és kommentárok csaknem végeláthatatlan sora jelent meg róla. Ezek szerzői azon fáradoztak, ki-ki a maga módján, hogy e rövid, ám mély értelmű művet a lehető legjobban megértessék a nyugati emberrel.
Tudomásunk szerint azonban eddig még nem tettek közzé olyan szövegmagyarázatot, amelyben a Tao Te Kinget – jelen kiadványunkhoz hasonlóan – gnosztikus iratnak tekintették volna, s ennélfogva gnosztikus értelmezés szerint világították volna meg. Ezért is lett könyvünk címe A Kínai Gnózis.
Mi a Gnózis?
Korábban kiadott művükben, Az egyetemes Gnózisban így írnak erről a szerzők, Jan van Rickenborgh és Catharose de Petri:
„A Gnózis kezdetben az ősbölcsesség összefoglalása volt, minden ismeret summázata, amely közvetlenül utalt egy igazán földöntúli isten-emberi élethullám eredeti, isteni életére.
A Gnózis hierofánsai a Mozdíthatatlan Birodalom küldöttei voltak, és ma is azok. Az isteni bölcsességet hozták el a bukott emberiségnek. Azoknak pedig, akik elveszett fiúként vissza akartak térni az eredeti hazába, megmutatták az oda vezető egyetlen utat.”
Isten eredeti ismerete, amely az embernek megnyitja a megváltáshoz vezető ösvényt, sohasem korlátozódott bizonyos országra vagy népre, mint ahogy azt korunkban igyekeznek elhitetni. Ennek épp az ellenkezője igaz, hiszen a Gnózis
egyetemes, és az egész emberiségre vonatkozik. Így a világon mindenütt megnyilvánul, ahol csak a világosság küldöttei működtek és működnek ma is.
***
” Az ösvényen járó minden tanulónak el kell olvasnia a Tao Te Kinget, azután újra el kell olvasnia, s szinte szóról szóra ki kell betűznie.
Hiszen a Másik, akinek a Tao-t szánták, Önökben raboskodik, és csakis úgy szabadíthatják meg, ha az önátadás révén, a Wu-Wei-ben felébresztik önmagukban.
Ezért mondotta Pál: ” Nem én, hanem a bennem lévő Krisztus.”
