A Büszkeség és balítélet és A mansfieldi kastély írónője "új" könyvvel jelentkezik Magyarországon: a több mint százötven éves Emmá-val... A színtér, a környezet itt is ugyanaz, mint a többi Austen regényben: vidéki angol úriházak, amelyek úgy élik a maguk derűsnek és kiegyensúlyozottnak látszó életét, mintha az országnak semmi köze se volna a Csatorna túlsó oldalán dúló napóleoni háborúkhoz. De a szereplők újszerű érzékenységén, társadalmi komédiájuk apró mozzanatain mégis érezni, hogy a világ épp változófélben van körülöttük. A főszereplő most is egy fiatal lány, a bűbájos Emma, aki csupa jóindulatból és egy kis beképzeltségből is egymás után követi el a mulatságos baklövéseket, de a végén azért persze ő is, a többi kisasszony is beevez "az igazi boldogság révébe". Jane Austen mindezt a maga híres ironikus stílusában meséli el, felvonultatva a néhány vonással is kitűnően megrajzolt mellékszereplők népes galériáját: a fecsegő vidéki vénasszonyt, a nagyképű lelkészt, úrhatnám feleségét és így tovább. Bizonyos, hogy a finom lélektani árnyalásra fogékony közönséges ezt az Austen-regényt is éppúgy szívébe fogadja, mint az előzőket.
