A hármas tagolásnál nincs stabilabb, állandóbb állapot, maga a tökély, lebegjen a Szentháromság vagy egy 3 lábú szék példaként a szemünk előtt. Mégis a három a fejlődés száma. A négyes labilis rendszer, mégis, mint olvassuk, „kizárja a fejlődést". Szerencsére azért „önmagán belül nem". De mi van „önmagán belül"? „3 +1". Ezt szántam blikkfangnak, és - reményeim szerint - ez eredeti a könyvemben. Arra a következtetésre jutottam ugyanis, hogy a négyes rendszerek visszatérő sajátosságaként a négy tag közül az egyik más, mint a többi. És éppen ez a negyedik az, amitől a négyes rendszereken belüli fejlődés elkerülhetetlenül beindul. íme, néhány egymástól nagyon távoli négyes, amely feltűnően 3+1-es tagolású. „Három a magyar igazság, meg egy a ráadás" - tartja a szólás. A négy dimenzióból három alkotja a teret, a negyedik az idő. A négy evangélista közül hármat, Márkot, Mátét és Lukácsot szinoptikusként különböztet meg a bibliakutatás a negyediktől, Jánostól. Három rész: test, lélek és szellem teszi az embert.