A duende "erő, nem pedig cselekvés, harc és nem gondolkodás. Egyszer egy öreg gitárművésztől ezt hallottam: „A duende nem a torokban van, a duende belülről jön föl, a talpból.” Nem képességről van hát szó, hanem valóságos élő stílusról, egyszóval vérről, valami nagyon öreg kultúráról és pillanatnyi alkotásról" – írja Federico García Lorca. Jason Webster angol fiatalember megcsömörlötten a száraz egyetemi tanulmányoktól és egy szerelmi csalódás után gyermekkori álmai színterére, Spanyolországba utazik. Minden vágya, hogy megtanuljon flamenco-gitáron játszani. Különféle flamencoiskolákban próbálkozik, Andalúziától Madridon át Granadáig, miközben angoltanításból tartja fönn magát. Megszállottan tanul, görcsösen igyekszik megragadni a titokzatos duendét, spanyolabb akar lenni a spanyolnál, kétségbeesetten próbál beleolvadni a cigány flamencoegyüttesbe. Megtapasztalja a tiltott szerelem kínját, az elválás fájdalmát, a kudarc szégyenét. De nem adja fel, mert mialatt megpróbálja megérteni, elsajátítani ezt a rejtélyes, ellentmondásos, szenvedélyes kultúrát, óriási felfedezést tesz: ráébred, hogy önmagát nem tagadhatja meg, az őrülettel határos kizárólagosság sehova sem vezet, s elsősorban önmagával kell megbékélnie, hogy megbékélhessen a világgal. S miközben Jasont követi, vele együtt az olvasó is megérti talán, miért mondta Goethe a duendéről: „Titokzatos erő, amit mindenki érez, de egyetlen filozófus sem tud megmagyarázni.” Egy kalandokkal teli, csodálatos utazás, egy igazi mediterrán szerelem története. És színek, hangok, illatok, érzelmek és tánc, tánc, tánc.
