A juhtenyésztés a nomád állattartástól az iparszerű tartástechnológiai elemek megjelenéséig fejlődött. Az évi egy utódtól, akár évenként 5-6 bárány szintre jutottunk. Néhány liter tej laktációs termeléstől, ezer litert meghaladó produktumot is elérnek egyes egyedek és tenyészetek. A vedlő szőrt előállító juhoktól a szuperfinom gyapjút előállító állatokig állítottak termelésbe fajtákat. Az egyhasznú juhoktól eljutottunk a többes hasznosítású genotípusokhoz, majd újra megjelentek a célnak megfelelő, nagy teljesítményű, speciális hasznosítású állatok, a fejlődés továbbra is töretlen kell maradjon.
A termelési környezet sokszor változott az igényekhez, termelési szintekhez igazodva, de még ma is a juh tud – legelési sajátosságaival – a legtöbbet tenni a környezet megóvásáért, a rendezett környezetért.
Azon tulajdonságai, amelyekért elsősorban érdemes a juhtartással foglalkozni, a következők:
nem táplálékkonkurense az embernek, takarmányai más állatfajjal nem hasznosíthatók,
jó minőséget elváró, speciális, igényes piacra termel,
kellő számban vannak olyan fogyasztói, akik fizetőképes keresletet tartanak fenn a piacokon,
az ágazatban a nagy versenyképességi lemaradás miatt óriási tartalékaink vannak a fejlődésben,
lakosságmegtartó, terület-karbantartó feladatot lát el,
a környezet minőségét javító szerepe meghatározó jelentőségű,
gyapja más állatfajéval – minőségi, és mennyiségi okokból – nem helyettesíthető.
