Jeszenszky Árpád, az egyik legismertebb szaktekintély nemcsak a kertészet gyakorlati kérdéseivel foglalkozott, hanem szakmájának történetét is feldolgozta. Több évtizedes kutatómunka eredményeként 1986-ra készült el a kötet, de nyomdai gondok miatt kilenc év elteltével jelenhetett meg. Az évek során a könyvet nem dolgozhatta át, ezért olvasható bőséggel értékelés a tanácsköztársaság mezőgazdaságáról, valamint a "felszabadulás" utáni évekről. A kötet másik jellegzetessége, hogy a szerző saját élményei alapján írta meg az 1950-es évekig a hazai kertészet 20. századi történetét. Ehhez nemcsak hosszú élete során betöltött állásokban, hivatalokban szerzett tapasztalatait, hanem az országjárások alkalmával megismert "adatközlők" emlékeit is felhasználta. ; A kötet első részében a 18. században kibontakozó kertészeti kultúrát vázolja fel, kiemelve a német telepesek fontos szerepét. Szól a kertészeti szakképzés kezdeteiről, (Festetics György, Tessedik Sámuel, valamint Entz Ferenc korukat meghaladó személyiségéről). Szinte részletekbe menően tárgyalja a Kertészeti Tanintézetben 1913-ban megkezdett tanulóéveit, megemlítve a kor kertészeti szakproblémáit is. A második részt a hazai gyümölcskultúrának, egy-egy korszak jelentősebb növényvédelmi problémájának (filoxéra, vértetű), a különböző gyümölcsfélék termőtáji elterjedésének, a konzervgyártás megindulásának, valamint a Gyümölcstermelők Országos Egyesülete (GYOE) szerepének és jelentőségének szenteli. A harmadik részben a bolgár kertészek és a zöldségtermesztés hazai kialakulásának összefüggéseit tárgyalja, míg a negyedik rész a vetőmagtermesztés, valamint a kertészeti nemesítés 1945 előtti helyzetét mutatja be. A kötet záró fejezete az 1854 és 1944 között megjelent kertészeti szaklapok bibliográfiája. - A gyönge minőségű fekete-fehér fotókkal, valamint irodalomjegyzékkel és az Adatközlők névsorával kiegészített kötet - minden agrártörténet iránt érdeklődő olvasónak ajánlható.
