Kígyók. Nagyon sok ember már a nevük hallatára is megborzong. Nemcsak „undorító férgeknek”, hanem kivétel nélkül káros, sőt veszedelmes – tehát pusztítandó – lényeknek tartja őket. Erről tanúskodik például egy 1982-ben megjelent újságcikk is: „Az elmúlt néhány héten Budapest több kertes házában riasztották a hatóságokat azzal, hogy kígyót láttak. A Fővárosi Állat- és Növénykert helyszínre érkezett szakemberei minden esetben azt állapították meg, hogy az ártalmatlan, az emberre teljesen veszélytelen siklót vélték a lakók mérges kígyónak… az Állatkert igazgatósága kéri, hogy aki bármilyen csúszó-mászót észlel, ne üsse agyon, hívja fel a Fővárosi Állatkertet, várja meg a helyszínre érkező szakembereket, akik gondoskodnak a kígyó eltávolításáról.”
Hát csakugyan ennyire elrugaszkodott a mai kor embere a természettől? Újságcikkben kell felkérni, hogy ne bántsa a környezetében előforduló élőlényeket? Nem is szólva arról, hogy mérges kígyó (keresztes vipera, rákosréti vipera) csak az ország egyes kisebb területein él, Budapesten és környékén nem.
