A posztmodernizmus segített abban, hogy megértsük: minden történetnek megvan a maga sajátos érvényessége és egyik sem objektív valóság. Ez lehetőséget ad arra, hogy tiszteljük klienseink történeteit és saját benyomásainkat ne tekintsük kizárólagos objektív igazságnak. Klienseink azért fordulnak hozzánk, mert a történeteik már nem hatékonyak - nem adnak magyarázatot és cselekvési keretet. Egy olyan történetet keresnek, amelyik nagy valószínűséggel megoldja a problémáikat. Byng-Hall a családi történetek megváltoztatása, a családi szkriptek megváltoztatása és a családi kapcsolatok megváltoztatása közötti kölcsönhatásokat vizsgálja. Azt mondja: a terápia akkor ér véget, amikor a kliensek úgy átírták a történetet, hogy biztonságban érzik magukat. Csak ebben a biztonságban kezdhetik megváltoztatni a régi mintázatokat és kezdhetnek másképpen viselkedni, "improvizálni": vállalni annak a kockázatát, hogy nem a régi mítoszok, hanem az új helyzetek alapján cselekszenek. Byng-Hall könyve elméletileg is kiválóan megalapozott, de ami különösen lenyűgözi az olvasót: a kiváló esettanulmányok. Ezekben mutatkozik meg terapeutai stílusának rugalmassága, képzelőereje, a technikák ötvözésének a könnyedsége - egyáltalán nem érzi szükségesnek a helyzet feletti kontrollt, sőt még azt sem, hogy tudja, hová tart és hogyan jut oda. Csak mélységesen emberi. És talán, amit a legjobban tisztelhetünk Byng-Hallban, a terapeutában: az emberi létbe és a változás képességébe vetett megingathatatlan hit.
