Valami történt Bob Slocummal, a negyvenes évei derekán járó, jómódú, családos, középszintű vezető-hivatalnokkal. Valami valamikor történt vele, ami félresiklatta az életét. Bob Slocum a neurotikus emberek rögeszmés megszállottságával kutatja életében és emlékezetében ezt a fordulópontot. Ilyen fordulópont persze nincs, az oknyomozó és egyre ziláltabb monológ is csak tünete a mélyebb gyökerű bajnak, a személyiség széthullásának.
A Valami történt regénytechnikai szempontból is bravúros teljesítmény. Szorongató, kegyetlenül pontos analízise egyszerre készteti az olvasót gyötrelmes azonosulásra és ironikus kívülállásra, amint Bob Slocum maga is szinte ilyen, kétfelé hasadt tudattal vizsgálja önmagát. És ezt a tudathasadásos állapotot, híven a regény alapképletéhez, mindig a "normális" hétköznapi élet közegében, a munkahelyi és az otthoni kisvilág mindig konkrét, mindig megragadóan hiteles és jellemző helyzeteivel teremti meg Heller, egy percre sem feledkezve meg az amerikai regényírónak arról a kimondatlanul is kötelező alapelvéről, hogy az olvasó a történetre kíváncsi.
