A tragikus körülmények között elhunyt nagynevű szerző ebben a művében "A pettyes szfinx" főhősének, Pippának, a gepárdnak további sorsát írja le. Pippa immár negyedszer hoz világra utódokat, s eddig 11 kölyke közül csupán hármat sikerült felnevelnie. Vajon milyen sors vár a negyedik alom ifjú gepárdjaira? A szerző úttalan utakon, tüskés bozótoson keresztül, jó és rossz időben, mindennap felkutatja a családot a szavannán, és élelemmel, tápszerekkel segíti Pippát és kicsinyeit. A kölykök szépen erősödnek, növekednek, és egyedülállóan érdekes, izgalmas jellemformálódásuknak s különböző egyéniségekké való kibontakozásuknak lehetünk tanúi. De még mielőtt elérnék a teljes önállóságukat, Pippát súlyos baleset éri, s az állatkórházban elpusztul. Az árván maradt kamaszokat Joy tovább segíti, amíg a perui hatóság ezt számára engedélyezi. J. Adamsonnak elsőként sikerült megfigyelnie és tanulmányoznia a vadon élő gepárdok "pubertáskorát", nemi ösztöneinek kibontakozását, sőt párosodását is. A mű azonban több mint a sok páratlan megfigyelés egyszerű összefoglalása. A szerző, aki jó néhány évtizedet töltött a kelet-afrikai szavannákon, beszámol néhány saját kalandjáról és a terület egyik-másik "lakójáról", pl. a pufogó viperáról, a fehér orrszarvúakról közöl színes történetet, de foglalkozik az állatkertben tartott gepárdok sorsával is.
