Jókedvemben találtam ki ezt a könyvet. Olvasd jókedvűen! A kalandokat, azt hiszem, gyorsan elfelejted. De valami megmarad. Egy kicsit megismered azokat az embereket, akik itt éltek, ugyanezen a földön régen, nagyon régen. Itt járkáltak az utakon, a lábuk nyomába lépsz. Itt szerettek, haragudtak, játszottak, tanultak és néha el is pirultak szégyenükben. Ugyanúgy mint mi. Mert hogy itt rómaiak éltek, az nem kitalálás. Az sem kitalálás, hogy 175-ben körülbelül úgy éltek, ahogy leírtam. Tulajdonképpen a kalandos utazás megtörténhetett, miért ne! Senki sem tudja biztosan.
Regényemet fiataloknak ajánlom, de egy percre sem felejtem el, hogy a felnőttek is csupán nagy gyerekek, akik megpróbáljuk ezt eltitkolni. Elég baj, hogy olyan gyakran sikerül.
