Kadosa (Kiss) Árpád - a volt pécsi IV. hadtest 12. könnyű hadosztályának tartalékos hadnagya (civilben magyar nyelv és történelemtanár) - Budapest 1944/45-ös ostromát követően 29 hónapig volt orosz hadifogságban. Viszontagságos körülmények között megőrzött - gyűrött, egynegyed levelezőlapnyi kis papírlapokra írt - feljegyzéseinek rendhagyó naplóját már évtizedekkel ezelőtt megpróbálta megjelenteni, de abban az időben még rendre ilyen válaszokat kapott a könyvkiadóktól: "Ugye megérti kedves tanár úr, hogy olyan kéziratot, amelyben nem mutatkozik meg a szocialista emberré alakulás folyamata, nem nyomtathatunk ki!" Vagy egy másik: "Kéziratában sok a honfibánat és Trianon emlegetése, azonkívül antiszemita megnyilatkozásokat vélünk benne felfedezni"… Ez utóbbit én ugyan nem találtam meg benne - írja Kadosa Árpád könyvének előszavában - , az előző megjegyzésekről pedig azt tartottam, hogy meghamisítanám a kort, ha nem úgy ábrázolom, mint ahogy átéltem, mint amilyen volt. Az orosz hadifogságról könyvet, cikket, tanulmányt írni és megjelenteni (a szovjet-magyar barátság megsértése nélkül) hosszú évtizedekig csak az "átnevelteknek" és a kiváltságosoknak lehetett. Nem véletlen, hogy sokan még ma is (a munkaszolgálatosból lett hadifogoly) Örkény István "Lágerek népe" c. könyvét tartják ebben a témában az egyik alapműnek, holott annak pontatlanságaira és hibáira Kadosa Árpád már 1979-benfelhívta az író figyelmét. Örkény ekkor "történelemhamisításra" próbálta rávenni Kadosa Árpádot - sikertelenül… A "Viszontlátásra, hadnagy úr! c. könyv - a már fent leírtak miatt - végül is csak 1989-ben és akkor is csak erősen cenzúrázva jelenhetett meg először nyomtatásban; azonban ez a mostani (jelentősen átdolgozott és bővített) kiadás az eredeti kézirat teljes szövegét is tartalmazza. Nem csak elolvasni - elgondolkozni is érdemes rajta!...
