A hajdanában világszerte divatos német kalandregényírónak legismertebb és legjobb könyvét tartjátok kezetekbe. Hősének a legeszményibb indiánnak neve - Winnetou - immár fogalommá lett, akárcsak e könyv sápadtarcú hőseinek neve: Old Shatterhand, Old Firehand, Old Death. Szép vadászatokkal, izgalmas vágtákkal és indián csatákkal fonódnak össze ezek a nevek, velük gyermekkorunk fordulatos érdekes olvasmányaira emlékszünk valamennyien, apák és nagyapák egyaránt. Karl May néhány maradandó regénye közül ez a história is érdemes volt arra, hogy megmentsük a feledéstől. A Winnetou-sorozat e kötetében Old Shatterhand elmeséli hogyan került Sam Hawkensszel és két társával az indiánok fogságába, majd hogyan szabadultak meg a kínzás és halál markából, s lettek barátok az igaz szívű Winnetouval és törzsével. Old Shatterhand e kötetben kiérdemli hogy elveszítse gúnynevét, a jó öreg Sam Hawkens már nem nevezi őt "greenhorn"-nak s megvan rá minden oka. Harcuk azonban nem ér véget, tovább keresik az igazságot, immár az apacsok oldalán... "- Old Death! Sokat hallottam erről az ismert és híres westmanről. Ismerték a Mississippin túl minden tábortűznél, sőt a Kelet városaiban is. Ha csak tized- vagy huszadrésze igaz annak, amit beszélnek, akkor is olyan vadász és nyomkereső, aki előtt le kell venni a kalapot. Egy egész emberöltőn keresztül csatangolta a Nyugatot, s minden kalandja ellenére még sohasem kapott sebet. Ezért a babonások azt tartották róla, hogy nem fogja a golyó. Az igazi nevét senki sem tudja. Az Old Death a harci neve volt - roppant soványsága miatt nevezték így. A vén halál! Mikor így magam előtt láttam, nem csodálkoztam a nevén." E kötet, mely az amerikai polgárháború idején játszódik, ismét kalandos utazásra hívja az olvasót Old Shatterhand és újdonsült barátja, Old Death társaságában. "Az ég vérvörösen fénylett, és a fékevesztett elemek lehelete fekete, sűrű, nehéz bíborsugarakkal áttört nehéz felhő gyanánt lebegett a pusztulás helye fölött. De nem volt időm az elmélkedésre, mert ott feküdt előttem, a kést még mindig kezében szorongatva, sápadtan, hidegen és merven - úgyhogy már-már azt hittem, hogy meghalt - Harry." Old Shatterhand harca során megmenti a fiú életét, kiről később kiderül, hogy a vadnyugat legnagyobb prérivadászának fia - Old Firehandé. Az öreg vadász és Old Shatterhand sorsa összefonódik, s igaz barátságban folytatják közös küzdelmüket. "Annyit mondok, Charley, az, akit ma Fületlennek hívnak, valamikor egészen más fickó volt, boldog és vidám, akár a tavaszi nap. Fiatal farmer volt ő abban az időben, és a feleségéért ezer életet is szívesen áldozott volna. A gyermekéért pedig tízezret is. Az asszonyt valamikor a legjobb lován hozta haza, s ezt a lovat Tóninak hívták. S amikor a lónak csikója született, miért ne hívtam volna azt is Tóninak, mint az anyját? Aztán jött az a tíz ember, akiket már említettem. Rablóbanda volt, amilyen akkortájt több is veszélyeztette a vidéket. Felégették a farmomat, megölték a feleségemet és a gyermekemet, és agyonlőtték a kancámat, mert nem használhatták. Nem tűrt meg idegent a hátán. Csak a fiatal Tóni maradt meg, mert megszökött. Mikor hazaértem a vadászatról, ez az állat volt egyedül, ami ott várt régi boldogságom elpusztított helyén..." Sam Sans Ear, azaz Fületlen, az elkeseredett farmerból lett westman lesz e kötetben Old Shatterhand társa az igazság kalandos keresésében. A sorozat utolsó kötetében Old Shatterhand további kalandokon keresztül vívja végső harcát az igazságért. Hogy milyen véget ér a történet? Mire hőseink a Winnetou-hegyre érnek sok mélységen és szakadékon át - a lélek mélységein és szakadékain -, a gyilkos talán megbűnhődik végre. "... De aki megáll a Gros-Ventre-hegyek között, a Metsur-folyónál, az apacs síremléke előtt, az így szól magában: -Itt nyugszik Winnetou. Vörös ember volt, de nagy ember! És valamikor majd igazságosan gondolkodó és érző emberek fognak élni a nyugat hegyein és szavannáin, és azt mondják: -Itt nyugszik a vörös népfaj. Nem lett naggyá, mert nem lehetett!"
