Öt évvel ezelőtt azzal indítottam útjára a Desszertet, hogy lássuk, mi történik, ha a képernyőn négy ember úgy beszélget, ahogyan baráti társaságban szoktunk a vacsora romjai fölött. Azóta rengeteget változott a televízió. Őszintén megvallom, elbizonytalanodtam, kihallatszik-e még a csöndes, természetes emberi hang a fényesre suvickolt műérzelmek és műkonfliktusok hangos, látványos kavalkádjából. Azt mondják: ez most a korszerű. Én meg úgy vagyok vele, mint Freud, amikor megkérdezték tőle, mit szól az akkori kor nagy találmányához, a drótnélküli távíróhoz. Állítólag azt felelte: "Nagy dolog a távíró, még nagyobb a drótnélküli távíró, de a legnagyobb dolog mégis csak az, hogy két ember - dróttal vagy drót nélkül - egyáltalán szót tud érteni egymással."
