Valójában nincs más, mint a jelen pillanat - az örökkévalóságig. S a jelen pillanat nem sok-sok, apró kis időegység végtelen sorozata, hanem a mindig jelenlevő most pillanata.>>
Csak a végtelen jelen pillanat van. A múlt halott emlék, amely akkor is most volt, "jelen pillanat" volt, amikor történt. A jövő is csak az elme játéka, képzelgése, amikor kivetíti vágyait és félelmeit - és azt is a jelen pillanatban teszi: most.>>
Az egyetlen valóság, amiben minden történik: a jelen pillanata. Soha nem történt semmi a "múltban" és nem történik a jövőben, hanem csak most.>>
Minden, ami létezik, most létezik. A múlt visszaidézését és a jövő álomképeit is most, a jelen pillanatban látjuk.>>
Ezért öleljük magunkhoz a jelen pillanatát! Hiszen ebben a végtelen "most"-ban van minden. Minden, ami "volt", ebbe a jelen pillanatba sűrűsödik össze.>>
Az, hogy én most itt vagyok, az annak köszönhető, hogy "a múltban" mit gondoltam, s a gondolataim nyomán miként döntöttem, a számtalan lehetőség közül melyik választottam, Jobbára nem is "én" döntöttem, hanem helyettem döntöttek az elképzeléseim és hiteim. Megmondták, hogy mit gondolhatok és mit szabad tennem. A szabad akarat valahova tovatűnt.>>
Itt vagyok most, ebben az élethelyzetben, ami annak a következménye, hogy az idők során mit gondoltam és gondolataim nyomán miket cselekedtem. Mindenkori tudatosságom szintje határozta meg döntéseimet, sorsomat, az életem alakulását.
>>
A lehetőségek is most vannak: most történnek. Most áramlanak körülötted a világ formái, most zajlanak a világ eseményei. Nem a múltban és nem a jövőben, hanem
most.>>
A múlt egyre távolodik, a jövő pedig soha nem jön el. A "holnap" mindig holnap lesz –egy elképzelt jövőben. Ami van, az most van, ma van. Ma lehetsz tudatos és ma élhetsz az életben. Máskülönben - ha az életedet a félelmeid és aggodalmaid rémálmaiban éled - csak élőhalottként várakozol az élet előcsarnokában.>>
A lehetőségek a formákkal együtt áramlanak, s ha részt veszel a velük való áramlásban, akkor lehet, hogy valahol találkoztok. Csak úszol s körülötted kibontakoznak a pillanat lehetőségei, meglátjátok egymást s egymáshoz tapadtok.>>
Minden pillanatban döntés előtt állsz: tudatos maradsz, és élvezettel részt veszel az élet áramlatában, vagy pedig visszavonulsz senyvedni a saját magad alkotta személyiséged gondjaiba és szenvedéseibe. De mi mégis valamiért a szenvedéseink poklát választjuk. Hát nem különös?>>
Sikerre vágyunk, de zavaros, ellentétes hatású gondolatainkkal a sikert távolra űzzük. Céljaink vannak, de amikor a céljaink eléréséért tehetnénk valamit, kételyek merülnek fel vagy pedig az elvégzendő munka leendő gyümölcseit aratjuk a fejünkben.>>
Az élettel való örömteli áramláshoz más kell.>>
Gondolat-mentes éber, szemlélődő, figyelő tudatosság. Amikor a tiszta tudat terében nem egymásnak ellentmondó gondolatok harcolnak, hanem kristálytisztán ragyog bennünk az, hogy mit kell tennünk. Nem az ellentmondásos gondolat-felhőkben veszek el, hanem figyelmem terét egy vízió ragyogja be Napként.>>
Tudom, hogy jelen vagyok.>>
Tudom, hogy élek és hagyom megtörténni önmagam kibontakozását. Mert az "emberként való lét" is ugyanúgy kibontakozik az élete során, mint ahogy a magból kibontakozik egy káprázatos pompájú virág.>>
Tudatosan részt veszek az élet áramlatában: úszok benne és vele.>>
A legbölcsebb döntés, amit hozhatsz: a jelen pillanatának teljes magadhoz ölelése.>>
S ha ezt teszed, akkor testileg is laza, könnyed maradsz - hagyod a természet öngyógyító erőit működni. A sebed gyorsabban gyógyul, a fájdalmad hamarább múlik, immunrendszered erősödik, megszabadulsz a stressztől - boldog vagy és egészségesebb.>>
