Lipót és József. Két osztrák uralkodó, német-római császár és egyben magyar király, apa és fia. Az első majdnem ötven évig ült a magyar trónon (is), a másiknak mindössze hat év jutott a hatalomban, amikor elragadta egy járványos betegség. Izgalmas korszakot ölel fel kettejük uralkodása, miközben a Habsburgok és Európa egy része fokozott vallásüldözést folytat, és a még mindig jelentős részben protestáns magyar urak is félhetnek a saját királyuktól. Ugyanakkor érik már a török kiűzése: a szándék régóta megvan, de a nemzetközi támogatás hiányzik hozzá sokáig. Majdhogynem túl sokáig. Ekkor él és harcol a királyi Magyarországon Zrínyi Miklós, a szigetvári hős költő dédunokája, aki hadvezérnek is kiváló. Mire átlátja Bécs szándékait, mire megírja azokat leleplező műveit, és esetleg szembe is fordulna velük, meghal vadászbalesetben, amelynek körülményeit persze a magyarok sokáig nem akarják elhinni. Ám másfélszáz év után végül nem Európa indul meg a török ellen, hanem a török - Bécs ellen! És bár Thököly kurucai is az ostromlók oldalán állnak, a „török-magyar barátság" most újabb megerősítést nyer - nem kell már sokáig várni, hogy a Nyugat és a magyarok közösen kiűzzék innen a törököket. De utána sem áll meg az élet, sőt. Sokak számára csak most kezdődik igazán, ahogyan a hatalomért folytatott küzdelem is.
