Azt, hogy a hulladék másodlagos nyersanyagforrás, már a hazánknál gazdagabb országok is felismerték. Napjainkban mezőgazdaságunk is figyelemre méltó eredményeket ér el az egyéb célra nem alkalmas szalma, nyesedék stb. hőenergiává alakításában. Csupán a legnagyobb mennyiségben képződőket, a híg- és almos trágyát, az élelmiszeripar, illetve a csatornázás nélküli települések fekáliás szennyvizeit hanyagoljuk el. Kezelésük költségek; szennyezi, sokszor fertőzi környezetét. A miattuk kifizetett újabb költségek forrása, nem is említve azt a természetrombolást, amelynek "árát" unokáinknak kell majd megfizetniük. Tudomásul kell vennünk, hogy a Föld kincsei: a víz, a termőföld, a levegő, a kőolaj, a földgáz, szén stb. végesek. Előbb-utóbb át kell állnunk tehát a megújuló energiaforrások hasznosítására is. Közéjük tartozik az előbb említett hulladékokból fejleszthető biogáz, amelynek kb. 60%-a 22 600 kJ fűtőértékű metán. A fejlesztése után visszamaradó, környezetet sem szennyező hígkomposzt mit sem veszít trágyaértékéből, sőt értékes fehérjeforrásként hasznosítható. Ez a gondolat vezette a szerzőt, amikor a világon üzemelő csaknem 9 millió biogáztelep közül több mint százzal ismerteti meg az Olvasót. Közöttük szép számmal szerepelnek a Kínában és Indiában évtizedek óta működő kisfejlesztők - amelyek egy-egy család energiaigényét elégítik ki - éppen úgy, mint az az amerikai nagyüzemi telepek, amelyek hálózatra is termelnek villamos áramot. A mű elemzi a biogáztermelés alapanyagait, fejlesztésének menetét. Részletezi a biogázeljárások technológiai berendezéseit, amelyeknek legszélesebb skáláját mutatja be méretezési elveikkel együtt. Adatszerűen igazolja, hogy működtetésük nemcsak gazdaságos, hanem elkerülhetetlen. A bemutatott telepek közül jó néhány - a kiváló ábraanyag segítségével - házilag is olcsón kivitelezhető. Meggyőződésünk, hogy e könyv elegendő ötletet ad a gépész szakembereknek, az állattenyésztés és növénytermelés ágazatvezetőinek és minden kedves Olvasónak: miként tudják a létesítményeikben keletkező hulladékot energiahordozó termelése mellett értékes anyaggá alakítani. Így akarva-akaratlanul járulnak hozzá a XXI. századra jellemző bioiparágak egyikének megteremtéséhez.
