Valamikor a székely háziipar virágzó ága volt a bútorfestés. Ma is a Székelyföldön találhatók meg az ismert legrégibb és legszebb festett, magyar asztalosbútorok. Ennek ellenére a magyar néprajzkutatás dr, Kós Károly alapkönyvét (A vargyari festett bútor) kivéve csupán kisebb tanulmányokban foglalkozott a székelység bútorfestő művészetével. Még Malonyay Dezső nagy művében, A székely nép művészetében is csak pár székelyudvarhelyi, vargyasi és homoródalmási virágzott bútordarabot találhat az olvasó. A mai napig hiányzik a csíki és háromszéi bútorfestés korszerű közreadása és értékelése. Csak rövidke tanulmány foglalkozik a hétfalusi csángó „asztaloslányok és asszonyok” munkáival is. E könyvvel egyfelől olyan hiányt szeretnénk pótolni, melyet a szakirodalom nem tett meg nyolcvan évig, másfelől úgy szeretnénk bemutatni a székely festett bútorokat, hogy saját tapasztalatainkból okulva megmutassuk e csodálatos népművészeti ág hasznos továbbélésének lehetőségeit és módját."
