Tatárjárások idején
Majd húsz esztendő múltával, 1961-ben jelenhetett meg újra Kodolányi János hatalmas regényfolyama: A vas fiai. Fülszöveg: „Kodolányi írói vállalkozása igen jelentős alkotást hozott létre, mely megjelenése idején alkalmas volt arra, hogy a történelmi regény eszközeivel intse, figyelmeztesse az országot, annak haladó és hazaszerető erőit a német fasizmus terjedésének veszélyére.”
Mi az, hogy alkotást hozott létre? Magyarul ezt úgy mondják: regényt írt.
Az írónak természetesen eszébe nem jutott a német fasizmus terjedésének veszélyére „figyelmeztetni” gondolkodó olvasóit, akik a regény születése idején tudták, mi a különbség olasz fasizmus és német nemzeti szocializmus között, és a valóban hazaszerető magyarok számára a nyugatról ránk zúduló nemzeti szocializmus éppoly fenyegető, riasztó veszélyt jelentett, mint a keletről közeledő erőszakos, hataloméhes bolsevik világmegváltás.
Zrínyi Miklós hajdan a Habsburgokkal szövetkezett a török ellen és megmentett a kirablástól, pusztulástól harmadnyi maradék Magyarországot. Bethlen Gábor, hátát kényszerűségből a „szövetséges” török Portának támasztva, néhány évtizedre boldoggá tette az Erdélyben élő magyarokat, székelyeket, szászokat.
A XVII. században a Habsburgokkal érdemes volt tárgyalni. A török Portával lehetett tárgyalni. És voltak tárgyalni tudó nagyformátumú magyar hadvezérek, politikusok, államférfiak.
