Kodolány posztumusz regényének Jézus a hőse, méghozzá a modern ábrázolásokkal ellentétben - az evangéliumok Jézusa. A tudományos és regényes életrajzokkal ellentétben Kodolányit nem az érdekli milyen történelmi körülmények adtak Jézusnak kivételes szerepet, őt az izgatja, miért nem fogadta el a környezete a "Megváltó"-t nemes tanításai, emberfeletti csodattettei ellenére, miért árulta el legbensőbb híveinek, tanítványainak egyike. Igazában tehát az áruló érdekli, s nem az elárult. A regénynek csak szerkezetileg főhőse Jézus, tartalmilag inkább Júdás azaz Jehuda bar Simon. Mestermű a Jehuda történetében kibontakozó lélektani analízis, az előtörténet - szerencsétlen születésének, nyomorékságának, családja széthullásának, kereskedőéletének és Judithtal való végzetes szerelmének krónikája - csakúgy mint maga a történet a hűség és hűtlenség általános érvényű, jelképes erejű dráma. Jehuda kezdetben őszintén hisz és szolgál, amikor azonban szembesíti ismereteivel, tanulmányaival a jézusi tanításokat, ugyanolyan hittel és küldetéstudattal áll az ellenfél táborába. Jehuda furcsa negatív bűnös: árulása a jellem szerkezetében gyökerző hamis önértékelésből s a nemzeti érdekek tragikus félreértésből következik. Hű a meggyökeresedett szokásokhoz, mikor szakítania kellene velük, ragaszkodik a törvényekhez, mikor az idő már túllépett rajtuk, az írásoknak csak a betűjét érti, szellemét nem.
