1947 januárjában a Hanságot járó határvadászok háborúsdit játszó gyerekek kezében két drágakövekkel díszített, aranymarkolatú fakardot találtak. Hogyan kerültek a bozótosba a több évszázados ötvösműremekek? Rejtőzik-e még ott valahol több efféle kincs is? A választ ezekre a kérdésekre a gazdasági rendőrségnek egy külön csoportja kereste, csaknem három évig tartó megfeszített nyomozás során. Kiindulópontjuk pusztán a két kardmarkolat volt, de lépésről lépésre hol kudarccal, hol szerencsével, bravúros nyomozás után megtalálták a választ. Az Esterházy hercegi család kincseiről volt szó, amelyeket Esterházy Pál herceg 1944 decemberében, amikor már összeomlóban volt körülötte minden, drámai körülmények közt, egy embertelenül fagyos, téli éjszakán elásatott a Hanságban egy vén tölgyfa, egy sebhelyes, öreg fűzfa tövében és egy bozótosban. Kincseink másik részét pedig Budán rejtette el, várbeli palotája pincéjében. Hogyan sikerült földeríteni ezeknek a roppant értékes és jórészt megsérült nemzeti kincseknek a rejtekeit? Ezt mondja el a fordulatokban gazdag és lebilincselően izgalmas regény, amelynek meséje igaz mag köré szövődik. Hogy mennyire igaz ez a mag, bizonyítja az a kiállítás is , amit 1966-ban rendeztek, a restaurátorok és szakértők seregének munkájával újjáteremtett és helyreállított kincsekből.
