Ez a könyv az ötvenes években íródott az emigrációban és 1960-ban jelent meg először a Hungarizmus születésének 25. évfordulójára. Az olvasó nem propaganda munkát tart kezében. Nem olyan írást, amely csillogó, sziporkázó vagy harsogó szavakkal és bukfencező logikával akarja megnyerni magának, vagy egy szellemi tábornak, esetleg egy mozgalomnak. Ez a köny történelem, az érem másik oldala, amelyet valószínűleg még sohasem látott. A háború után felnőtt generációk nem tudnak semmit a Hungarizmusról, legfeljebb annyit, hogy a háború végén volt egy "nyilas rémuralom" s azt a hungaristák csinálták. A hungaristák, nyilasok úgy élnek az emberek emlékezetében mint évszázadokkal ezelőtt az eretnekek és a boszorkányok alakjai. Most, amikor ötven évi szellemi börtön után ismét lehetővé válik, hogy a múltat, a világot, a történelmet ne pártszemináriumok előadóinak, vagy zsoldos újságírók egysíkú, egyoldalú, megmerevítettt gondolkodásából előbuzgó információkon keresztül ismerje meg a magyar társadalom, úgy érezzük, eljött az ideje, hogy ezt a könyvet a Nemzet itélőszéke elé bocsássuk. Ötven évi felrevezetés, becsapás, ámítás után a magyar társadalom megérett arra, hogy megismerje az érem másik oldalát és olyan utak felé nyissa ki a szemét, amelyek eddig hermetikusan el voltak előle zárva. Reméljük, hogy most már más szelek fújnak és lesz értelmük a magyar igéknek és nem marad régiben a bús magyar élet. Értve ezalatt azt is, hogy valakinek nem tetszik egy írás, könyv, akkor hiába kiált rögtön ügyész és rendőrség után, az új igék hatása alatt már nem lobognak könyvet égető máglyák többé és nem verik szájba azt, aki megmondja a saját véleményét. Mit is mondott Voltaire? "Semmiben sem egyezem meg veled, de az életemet adnám, hogy elmondhasd a véleményedet."
