Részlet a könyvből:
"Volt idő, amikor Kalotaszeg divatban volt. Felfedezte azt a földet néhány lelkes magyar és a magyar sajtó, a képes újságok hirdették, hogy íme, itt az a föld, hogy magyar művészet van készen. Erre megindult a vándorlás: írók és művészek, amatőrök és spekulánsok árasztották el nyaranta a Vlegyásza alját. Divatba jött a kalotaszegi mellény, varrottas függöny, ágyterítő, asztalra való, női blúz. De bútoron, épületen is megjelent egy-egy fejfavégződés, hímes rovás. Azt mondotta akkor a közvélemény: íme, megvan a nemzeti stílus. Aztán elmúlott a kalotaszegi láz rólunk. Kiderült, hogy nem illik a sujtás a pantallóra sehogyse és a lényeg nélküli, testetlen cifraság sohasem lehet művészet. Ma pedig Bécs újra közelébb, közelébb van, mint Bánffyhunyad és a magyar művésznek nem kell fáradságos utat tennie egy-egy motívumért; a sok-sok idegen képeslap házhoz szállít kész művészi eredményeket. Végre is, ugye, mit csináljunk azzal a sok parasztholmival, még ha az - magyar is."
