A magyar szabadságharc: hirtelen fellendülő, tragikusan megtört ív, sorsa átmenet nélküli, nagy kontraszt fény s árnyék között, mely félévszázadig szinte elvakította az embereket. Élménye eltakarta a 48-as kor bonyolult összetételét, a nemzeti, társadalmi, kulturális fejlődés összefonódó szálait. Azt a döntő sorsfordulatot, mely hosszú bontakozás eredményeként meghozta a "régi Magyarország" átalakulását, a liberális-parlamentáris berendezés győzelmét.
A kor egészének kérdése elhomályosult a szabadságharcé mögött. Ennek pedig, a megrázó élmény hatása alatt, a felelősség került központjába. Két egyéniség állott egymással szemben: egy fiatal katona és egy ragyogó lelkesedésű szónak. Bennük az utókor mintegy az erők perszonifikációit látta, ellentétükben a gonosz és jó mitológikus ízű küzdelmét. a szembenálló felek két ember személyes működésére vezették vissza egy kor, egy nemzet útját s minden történeti tényező szerepét. Röviden ez a Görgey-probléma, mely hosszú évtizedeken át a 48-as kor emlékének centrumaként meddővé tette a kutatást, a közvélemény érzőpontjaiban égve visszariasztotta a kutatót
