Messze a Dunától, a Don partján, 1943. január 13-án szabadított ki a 401-es különleges büntetőszázad rabságából a Vörös Hadsereg.
Nem egészen két év múlva újra megint csak a Vörös Hadseregtől vártam a felszabadítást. Csakhogy most Budapesten hallgattam lélegzetvisszafojtva éjszakánként az ágyúk mind erősebben hallható, tompa dübörgését. Ismerős hangok voltak ezek már nekem. Nem a halál hangját hallottam bennünk, hanem a szabadságét.
Az ágyúk hangja mindegyre erősödött. Végre már valahol egészen közelről lőttek. Beleremegett a ház. Az ablak alatt még német katonák osontak el. Egy se előre, mind visszafelé lopakodott.
1945. január 13. Ma két éve szabadították meg a büntetőszázadból az oroszok a Donnál, és ma reggel nyolc órakor melegen szorongattam egy orosz katona kezét a Százados úton. Megint szabad vagyok, de most már idehaza, Magyarországon, Budapesten.
A Vörös Hadsereg házról házra küldötte előre magát a város szíve felé. A fasiszta banda még a Fiumei úti vonalat tartotta, de Kőbányán már megalakult a párt és az új közigazgatás. És megindult az élet is Budapesten. A felszabadító szovjet hadsereg nyomán szervezetük meg kerületről kerületre a tennivalókat.
A tennivalók közül az elsők közé tartozott, hogy ártalmatlanná tegyük a körülzáráskor a városban rekedt nyilas, fasiszta banditákat.
