Harsogóan friss-zöld réten, a sportpisztoly ártatlan-kék füstjével indítja el Kosztolányi Az aranysárkány meséjét, egy tisztességes ember néhány hónapba sűrített tragédiájának történetét. S a mű végén újból dörren egy revolver, de ez már gyilkos szerszám, Novák Antal főgimnáziumi tanár fordítja önmaga ellen, mert a "boldog békeidők" látszólagos ragyogásában visszájára fordul minden, a szürke hétköznapokban elfakulnak, kialszanak a remények, megcsonkulnak a vágyak, s mindinkább a rettegés, az erőszak, a kiszámíthatatlan végzet árnyai tolakodnak előre, még ha kápráztatóan süt is a nap.
Látványos,külsődleges eszközöket kerülve, kegyetlen logikával, igazságkereső szenvedéllyel vetíti elénk Kosztolányi egy századvégi kisváros életét, gazdagon benépesítve a monarchia jellegzetes kispolgári figuráival. A humanitás összetevőit keresi ebben a jobbnak vélt korban a kicsinyes nyárspolgáriság és az agresszív butaság ellen. Reményeiben csalakozva, kiábrándultan kérdőjelezi meg végül e kor értékeit, amely a tiszta, jó és gyanútlan embereket halálba taszítja.
