"Ez a marha volt közöttünk az egyetlen zseni" - idézi férje híres, Karinthyt jellemző sorait Kosztolányi Dezsőné.
A kötet, melyet kezében tart az olvasó, az írót övező legenda nyomában jár, Karinthy különös egyéniségének varázsát kutatja, eredetiségének titkát igyekszik feledni.
Szerzője - harminc-negyven év távlatából is - a kortárs és szemtanú közvetlenségével, frissességével idézi emlékeit. Kosztolányiné írása 1954 és 1957 között született, teljes terjedelmében most lát először napvilágot, bár a Karinthy és Kosztolányi című fejezet ugyanezzel a címmel, kisebb változtatásokkal már 1956-ban megjelent a Dunántúl hasábjain. A közelmúltban a Négy évszak és a Galaktika című folyóiratok közöltek belőle töredékeket. Abban, hogy az írás máig kiadatlan maradt, szerepe volt a kortárs írók, barátok sokszor igen szubjektív hangvételű, személyes indulatok miatt el-elrajzolt portréinak. Ma, harminc év múltán, az írás már kevesebb érzékenységet bánthat, bár Kosztolányiné elfogultsága különösen Judik Etel és Böhm Aranka alakjának megidézésekor szembeötlő.
