„Bevallom zavarban vagyok, hogy ilyen nyíltan és leplezetlenül feltárom az életét, az életünket, vallok érzéseiről, az eseményekhez való kapcsolatáról. Neki bizonyára nem volna így kedvérevaló.” – írja Kosztolányiné a férjéről készült életrajzában (regényében?). Ritka eset, hogy egy művészről életének legközelebbi társa tesz mélységesen őszinte tanúvallomást, személyes sorsának legközvetlenebb ismerője mutathatja be. Kosztolányiné saját emlékei és a költő elbeszélései alapján eleveníti fel a szabadkai gyermekéveket, a pesti és bécsi egyetemi időszakot és házasságuk történetét, a hitelességet alátámasztó értékes, csak itt hozzáférhető dokumentumokat közölve. Itt olvashatjuk teljes terjedelmében Kosztolányi diákkori naplóját, az Apróságok című vázlatgyűjtemény részleteit. Megtudhatjuk, hogyan vélekedett a költő korának irodalmáról, politikai változásairól, háborúról, forradalmakról. Új adalékot szerezhetünk a két háború között nagy visszhangot keltő Kosztolányi – Szabó Dezső és Ady-vitához. Megismerhetjük munkamódszerét, versei és regényei keletkezésének körülményeit, fogadtatását. De nemcsak a nagy horderejű irodalmi kérdések iránt érdeklődőknek nyújt ez a könyv tartalmas perceket, hanem azok számára is, akik Kosztolányi Dezső hétköznapjaira kíváncsiak, vagy kedvelik a személyes élet titkos történetébe reflektorfénnyel bevilágító anekdotákat, történeteket. Az életrajzi regény főhőse nem az elefántcsonttoronyba zárkózott, megközelíthetetlen művész, hanem a kisfiú, aki családi színjátszókört szervez Brenner Jóskával, a későbbi Csáth Gézával, a katona, akinek elcsenik a fegyverét, az egyetemista, aki barátjával, Karinthy Frigyessel kávéházi tréfákat eszel ki, az apa, aki csak orvosi köpenyben enged látogatókat újszülött kisfia közelébe, az ember, aki mindenkit elbűvöl, az író, aki ma is, annyi év múltán művészet és emberség példája.
