Kótsi Patkó János, az első kolozsvári színigazgató nevét és munkásságát eddig csak a szakemberek szűk köre ismerte. Pedig ő volt az, aki 1792. november 11-én a kolozsvári Rédey ház színháztermében tartott Béköszöntő beszédébel a Magyar Játszó-Szín előadásait megnyitotta, s két év múlva már Hamlet szerepében lépett fel. Ő az állandó színház életre hívója: színész és rendező, színműíró és színháztörténész egy személyben.
A száznyolcvan éves kolozsvári játékszín hőskorának ezt a nagy egyéniségét mutatja be erényeivel és emberi gyengeségeivel együtt Jordáky Lajos, akinek az utolsó nagy igazgatóról, Janovics Jenőről és Poór Liliről írt kettős tanulmánya ugyancsak a Kriterion kiadásában jelent meg 1971-ben. Ha akkor két színészportrét rajzolt meg, most a portrén túlmenően Kótsi Patkó hátrahagyott írásait is közzéteszi, s darabjainak, szerepeinek felsorolásával adatszerűen is hozzájárul az első direktor sokoldalú munkásságának bemutatásához.
Hazai magyar művelődéstörténetünk egy fejezetét tartja kezében az olvasó.
