A középkori szentek tiszteletének, kultuszának szerves része volt, hogy templomok, egyházi intézmények (kolostorok), oltárok patrónusának választották. Ezzel együtt járt a szentek ábrázolása faliképeken, festett oltárképeken, oltárszobrokon, de önálló plasztikai ábrázolásuk is általános volt.
A szentek kultuszának gyakorlata lehetővé tette minden újonnan megtért nép, így a magyarok számára is, hogy saját képviselőikkel gazdagítsák a szentek karát. Az első szentté avatásokra 1083-ban került sor Magyarországon, amikor is Istvánt, az első magyar királyt és fiát, Imrét avatták szentté, majd az ő szentté avatásukat elősegítő Lászlót 1192-ben, s végül II. András lányát, Erzsébetet 1235-ben. Az ő kultuszuk mindjárt szentté avatásuk után elkezdődött, s ennek a kultusznak is szerves része volt, hogy tiszteletükre templomokat, oltárokat szenteltek,s ábrázolásuk is ezzel együtt járt.
A könyvben csak a középkori ábrázolásokat mutatjuk be, itt azonban a teljességre törekedtünk, a mai Szlovákia területén föltalálható minden ilyen emléket számba vettünk.
