A "Három tribunus" az ókori Rómába vezeti el az olvasót. A népért vívott kegyetlen harc és a nagy történelmi viharokban komoran, de olthatatlanul izzó szerelem regénye. Hosszú évezredeken át vívják küzdelmüket az elnyomottak a szabadságért. Hősök, vértanúk, de árulók, ügyeskedők, törtetők is támadtak a harcba induló tömegből. Azoknak állít emléket, akik az igazság, az emberiség szikráját hordozták lelkükben kétezer évvel ezelőtt, akik az elnyomottakért adták oda életüket. Egymás után vonulnak fel a regény lapjain a régi Róma nagy népvezérei, tribunusai: a tisztalelkű, becsületes Tiberius Gracchus, testvére a hevesvérű, elszánt Gaius, s végül a diadalmas harmadik a kicsiny itáliai faluból jött Gaius Marius.
Az író valóságos a történelemben is nyomot hagyott tettekkel mutatja be hőseink fejlődését, vagy hanyatlását. Hogyan képzelhető el, hogy Gaius Marius, a rongyos paraszt suhanc hétszer lesz az arisztokratikus Rómában konzul, ha nem látjuk azokat az óriási ütközeteket, amelyekben Marius vezérletével győznek a parasztokból, kézművesekből lett római legionáriusok. Csak akkor képzelhetjük el, milyen is Róma imperializmusa, ha láthatjuk ennek talán legjellegzetesebb tettét, Karthágó elpusztítását.
Hatalmas égő városok, népek pusztulása, elenyésző birodalmak roppant máglyái világítják meg a szilaj szerelem komor, de mégis a diadalmas élet őszinte hitével megírt jeleneteit.
