Mallorca, a Baleár-szigetvilág legnagyobb szigete karnyújtásnyira húzódik előttem. Menorcán, a szomszédos szigeten álló nyaralómból feltűnnek Pollenba és Alcúdia magas hegyláncok ölelte párás öblei, a sötétség beálltakor pedig Cap de Formentor, Capdepera és Aucanada világítótornyai küldik át fényjeleiket. Képzeletemben megjelenik a vad Serra de Tramuntana, álmodó hegyi falvaival, a Sóller-völgy illatozó narancsligeteivel, Banyalbufár vidéke a szinte egekig nyúló, lépcsőzetes teraszos kertjeinek göcsörtös, 1000 éves olajfáival, valamint Portocolom és Cala Figuera csendes halásztelepülései. Békésen legelésző birkacsordákról álmodom, tekintélyes, megművelt földekről, művészi kialakítású arab kertekről és csendes szentélyekről. Szeretnék elvegyülni a hetivásárok élénk forgatagában, a hűs borospincékben, kóstolni a sziget ízletes ételeit, bejárni Palma művészeti galériáit. Ha komppal Port d'Alcúdiába érkezem, autóval vagy kerékpáron legszívesebben a főútvonaltól távoleső ismeretlen vidéket járom be. A Földközi-tenger szigeteinek leghíresebbjét gyakran félreismerik. Mi mindent írtak már a tömegturizmus átkairól! Aki azonban a szabadidő-ipar által meghódított tengerparti sávot egyszer maga mögött hagyja, még ma is megtalálja az eredeti, a „másik" Mallorcát: eldugott öblökben fürdőzhet, gyönyörű természetet és gazdag kulturális örökséget fedezhet fel. Aki egyszer megszerette Mallorcát, mindig visszavágyik.
