Az Álmoskönyv Krúdy Gyula legkedvesebb művei közé tartozott, s az olvasók is szívesen fogadták. pedig csak egy részét "írta" - az anyag jó részét csak összegyűjtötte, régi álmoskönyvekből, nagyanyja, öreg barátai, fiatal parasztszolgálók s megannyi más ismerőse emlékeiből, vélekedéseiből, és bőven kiegészítve saját följegyzéseivel, mindezt írásba foglalta és csoportosította. Mégis jellegzetes Krúdy-mű jött így létre, mely nemcsak pszichológiai vagy néprajzi tekintetben érdekes: többről van szó - ez a kötet a régi magyar úri osztály szinte teljes tudati leltára... Az álmok leírása s értelmezése mindezek fölött tiszta költészet:játék és képzelet szabad, de sokszor igen mélyértelmű csapongása. Úgy kell olvasni ezeket az álomképeket, mint egy-egy szürrealista verset: gyönyörködni az ötletekben, finom szépségekben, megmosolyogni szellemi bukfenceit - de nem szabad túlságosan komolyan venni. Játék ez, szellemes, színes játék, költészet a javából, de nem "realitás".
Az Álmok és Babonák könyvé-t egy sor kisebb Krúdy-írás egészíti ki. A szegények mosolya - tréfás álomfejtésekkel foglalkozó "szerkesztői üzenetek", A szerelmes levél c. sorozat remekművű groteszk tárcái, a magyar lóversenyekről szóló Futtatás cikkei s végül az ételekkel, gasztronómiával, konyhaművészettel foglalkozó A gyomor örömei.
