Krúdy Gyula álmai, ábrándjai, java férfikorának játékai, vigasztalódásai vannak ebbe a könyvbe zárva. Nem tévedés: amikor kinyitjuk az Álmoskönyv-et, nem elsősorban a magunk álmaira találunk megfejtést, hanem arról értesülünk, miként magyarázta az álom és a félébrenlét kavargó képeit a magányos, a csalódott ember, mégpedig elődjeinek, őseinek följegyzései nyomán. Azaz: milyen álomvilágba menekült az alig negyvenesztendős író, aki tizennégy évesen fogott először tollat, érettségi után meg akarta hódítani a századforduló Budapestjét, harminc-, majd harmincöt esztendősen megtalálta egyéni hangját, sikeres író lett. De az első világháború éveiben fokozatosan elvesztette a könyvkiadók kegyét, és legjobb regényei a tízes és húszas évek fordulóján már fájó részvétlenség mellett jelentek meg. Ekkor fordult az álmok és a babonaságok vigaszához.
